Üdv, üdv, üdv!


  Helló kedves útonálló! 
 Kis személyes blogom meg is nyitotta kapuit, ebben a szent pillanatban (ahogy kikerül végre a poszt) ! (Kis titokként megsúgom, hogy megszenvedtem jól ezzel a nagyon alap, semmilyen kinézettel is, remélem egynek elmegy:D)
 Szóval, ahogy a címből ki is derül, azért hoztam létre a blogot, hogy tele shitposztoljam mindenféle gerincferdüléssel meg korzettel kapcsolatos dolgokkal a honlapot. Igazából csak szeretném élő közvetítéssel leírni az életem egy picike darabját, amit a páncéllal élek le, tapasztalataimat, panaszaimat (főként azokat) meg egyébként ettől teljesen független baromságaimat. Nem fűzök nagy reményeket, hogy bárki is megtalál, de ha igen és esetleg még közös sorson is osztozunk, nagyon remélem írásaim majd érnek valamennyit.
 Kis bemutatkozás;  15 éves lány vagyok Budapestről, aki ezen a szent napon kapta meg élete első korzettjét. Mivel még elég friss az emlék, levezetem majd a gondolataimat, érzéseimet az elejétől, mikor is kiderült, hogy gerincferdülésem van, egyenesen addig, amíg meg nem kaptam kis segédtársam (ez kábé két évnyi történés). Ezek után remélhetőleg együtt (ha van itt valaki)  tapasztalhatjuk minden hátrányát és előnyét ennek a kis eszköznek. 
 Ezért előre is szólok, elég amatőr vagyok ebben a témában, jelen pillanatban ott tartok, hogyan küzdjem magamra a korzettem és hogy gépeljek gyorsan. És, noha utána olvastam, meg érdeklődtem a dolgoknak, tudományos szemszögből semmiképp sem tudok semmit írni, szóval csak nagy rinyálások lesznek olvashatók a blogon.
  Köszönöm, ha velem tartasz!
spoilers: következő bejegyzésben bemutatom páncélom és terveim, annak kidíszítésére és kicsit jobban be is mutatkozok, írok majd kedvenc dolgaimról, érdeklődési köreimről (addig is van jó kis zene, ami a reprezentálja gyatra zenei ízlésem)


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy hét tapasztalatai

Kép
  Szóval , egy hete megvan már drága korzettem és kezd igazán a szívemhez nőni.  Nagy fájdalmakra meg borzadájokra számítottam,helyette csak kellemetlen érzés és kedves csalódás volt. Nyilván nem egy leányálom, de azzal csak jobb lett,hogy pozitívan álltam hozzá.  Holnap megyek elsőként korzettben iskolába, mert akkor csak hat órám lesz, tesi nélkül, úgyhogy kényelmesen el leszek majd benne ( vagyis remélem ). Beszéltem már a tesi meg gyógytesi tanáraimmal, osztályfőnököm is kérdezgetett és egy barátomnak is mondtam hogy holnap már abban érkezek, úgyhogy a fontos embereket letudtam. Apum holnap bedob minket, mert az utazás lehet még nem lesz a legjobb,de délután már egyedül kell azt megoldanom, úgyhogy reménykedek minden jó lesz. Holnap is jövök majd egy poszttal,hogy mégis mi történt aznap,meg hogy hogyan oldottam meg mindenféle dolgot ( öltözködés, wczés stb. )  Na de lássuk is a tippjeimet, tapasztalatimat!  [megyjegyzés: természetesen ez mi...
További információk

Korzett elfogadása

Kép
[ megjegyzés: a stílusom egyre gyatrább, kifogytam a blogolásos tudásból, plusz az eges képeknek semmi közük a dolgokhoz, de jót tesz az aesheticnek:D ]  A mai nap párszor eszembe jutott,hogy ezek az utolsó napjaim,heteim "szabadon", és hogy őszinte legyek, nem nagyon érintett meg ez a tény. Az utolsó hetekben,mikor vártuk, hogy átvehessük a páncélt, pszichésen egyre jobban fókuszáltam a fájdalomra,valamikor már felállni se tudtam, ülni se pár percnél tovább. Abban az állapotban már nagyon szívesen fogadtam volna segédemet, úgyhogy igazából mondhatom azt, hogy már eléggé vártam a korzettet. Bezzeg az első pár alkalommal elsírtam magam, mikor róla beszéltünk, még akkor is, mikor már nem sokként írt a hír, és már magamban elvileg elfogadtam hogy ez lesz. Most (így a második estémen) visszatekintve nem tudom mitől tartottam ennyire. Mert igen, nem egy leányálom és küzdeni kell, mindenkinek máshogyan, de ha a fájdalom elmúlik akkor már megéri,nem? Ha már a külsődön...
További információk

Első éjszaka

Kép
[megjegyzés; Mivel még csak most kaptam meg a fűzőt, ezért fokozatosan szokok hozzá. Nekem az alvást ajánlották legelőször, hogy akkor viseljem ,majd lassan elkezdhetem otthon délutánonként is és a 3.hétre jó lenne, ha már egész nap hordani tudnám. Úgyhogy egyenlőre csak az otthoni tapasztalatokról tudok beszámolni, és mindig írom majd, hol tartok a hozzászokási folyamatban. ] Helló,helló, túléltem az első éjszakát!  Egyáltalán nem volt olyan vészes,mint ahogy beharangozták, talán kicsit kevesebb fájdalommal aludtam is el,mint eddig!   Előtte még rajtam volt úgy másfél órát ( ameddig egy lejátszási listát csináltam ) szóval mikor lefeküdtem,akkor már éreztem kicsit az irritációt.  Mivel még nem szoktam hozzá, így egyáltalán kedves kis páncélomhoz, úgy dőltem be az ágyba,mintha ólomból lennék ( kb ez ilyen drop dead kinézetű külső szemlélőnek ). Egyébként elég büszke voltam magamra,mert sokkal jobban dőltem,mint mikor elsőnek kipróbáltam. Olyan ö...
További információk