Első éjszaka



[megjegyzés; Mivel még csak most kaptam meg a fűzőt, ezért fokozatosan szokok hozzá. Nekem az alvást ajánlották legelőször, hogy akkor viseljem ,majd lassan elkezdhetem otthon délutánonként is és a 3.hétre jó lenne, ha már egész nap hordani tudnám. Úgyhogy egyenlőre csak az otthoni tapasztalatokról tudok beszámolni, és mindig írom majd, hol tartok a hozzászokási folyamatban. ]

Helló,helló, túléltem az első éjszakát!
 Egyáltalán nem volt olyan vészes,mint ahogy beharangozták, talán kicsit kevesebb fájdalommal aludtam is el,mint eddig! 
 Előtte még rajtam volt úgy másfél órát (ameddig egy lejátszási listát csináltam) szóval mikor lefeküdtem,akkor már éreztem kicsit az irritációt.
 Mivel még nem szoktam hozzá, így egyáltalán kedves kis páncélomhoz, úgy dőltem be az ágyba,mintha ólomból lennék (kb ez ilyen drop dead kinézetű külső szemlélőnek). Egyébként elég büszke voltam magamra,mert sokkal jobban dőltem,mint mikor elsőnek kipróbáltam. Olyan öt percig igazából csak feküdtem a hátamon és bámultam a plafont,  aztán rádöbbentem,hogy viselkedhetnék úgy is,mint egy normális ember,nem mint egy kőtömb és megkíséreltem az oldalamra fordulást. Az egyik oldalamon nagyon nyomott,szóval azt gyorsan el is felejtettem,de ha balra feküdtem,máris jobb volt minden. Sikeresen nem estem le az ágyról,csak majdnem,de ezt korzett nélkül is eljátszom,úgyhogy no para. 
 Aztán megkíséreltem megnézni a telefonom,ami az ágyam mellett feküdt a földön és kisebb kínok között az is sikeres volt,így elég elégedett voltam teljesítményemmel és jól be is aludtam.
Reggel egész jól fel is tudtam kelni és nem is dobtam le magamról rögtön, hanem míg rajtam volt ameddig kivettem az éjszakai fogszabályzóm (igen, direkt fogalmaztam így,mert fontos tudni,hogy volt fogszabályzóm is:D)
 Most igazából sajog mindenem,mintha izomlázam lenne.Az iskolatáskát felvenni szenvedés, szóval csak reménykedem, hogy kibírom majd suliig (olyan háromnegyed - egy óra az út oda, nem vészes) .
Update: mostmár otthon vagyok, kibírtam idáig (főleg mert 8órámból kettő elmaradt) egyedül a fizika előadóban támadt hisztizhetnékem, mert ott az amúgyis iszonyatos iskolai székek pokoli rokona várt rám
Tipp alváshoz: a hónaljamat nagyon nyomta a korzett így alvás közben is, mert a pólóm ujja nem fedte be rendesen a bőröm, ezért hosszabb fajta pizsama felsőt javaslok, ami lehetőlg elég nagy ahhoz is, hogy lehúzhasd a páncélod aljáig, hogy az majd este ne gyűrődjön fel

 Egyébként, ha kényelmetlen éjszaka, akkor bármikor lehet venni, mert van idő megtapasztalni hogyan jó és inkább aludjunk nyugotdan, mintsem szenvedjünk egész éjjel. Mindenki máshogy viseli el az első éjszakát (csak mint úgy általánosságban a fájdalmakat) meg a korzetthez való hozzászokást is!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy hét tapasztalatai

Kép
  Szóval , egy hete megvan már drága korzettem és kezd igazán a szívemhez nőni.  Nagy fájdalmakra meg borzadájokra számítottam,helyette csak kellemetlen érzés és kedves csalódás volt. Nyilván nem egy leányálom, de azzal csak jobb lett,hogy pozitívan álltam hozzá.  Holnap megyek elsőként korzettben iskolába, mert akkor csak hat órám lesz, tesi nélkül, úgyhogy kényelmesen el leszek majd benne ( vagyis remélem ). Beszéltem már a tesi meg gyógytesi tanáraimmal, osztályfőnököm is kérdezgetett és egy barátomnak is mondtam hogy holnap már abban érkezek, úgyhogy a fontos embereket letudtam. Apum holnap bedob minket, mert az utazás lehet még nem lesz a legjobb,de délután már egyedül kell azt megoldanom, úgyhogy reménykedek minden jó lesz. Holnap is jövök majd egy poszttal,hogy mégis mi történt aznap,meg hogy hogyan oldottam meg mindenféle dolgot ( öltözködés, wczés stb. )  Na de lássuk is a tippjeimet, tapasztalatimat!  [megyjegyzés: természetesen ez mi...
További információk

Korzett elfogadása

Kép
[ megjegyzés: a stílusom egyre gyatrább, kifogytam a blogolásos tudásból, plusz az eges képeknek semmi közük a dolgokhoz, de jót tesz az aesheticnek:D ]  A mai nap párszor eszembe jutott,hogy ezek az utolsó napjaim,heteim "szabadon", és hogy őszinte legyek, nem nagyon érintett meg ez a tény. Az utolsó hetekben,mikor vártuk, hogy átvehessük a páncélt, pszichésen egyre jobban fókuszáltam a fájdalomra,valamikor már felállni se tudtam, ülni se pár percnél tovább. Abban az állapotban már nagyon szívesen fogadtam volna segédemet, úgyhogy igazából mondhatom azt, hogy már eléggé vártam a korzettet. Bezzeg az első pár alkalommal elsírtam magam, mikor róla beszéltünk, még akkor is, mikor már nem sokként írt a hír, és már magamban elvileg elfogadtam hogy ez lesz. Most (így a második estémen) visszatekintve nem tudom mitől tartottam ennyire. Mert igen, nem egy leányálom és küzdeni kell, mindenkinek máshogyan, de ha a fájdalom elmúlik akkor már megéri,nem? Ha már a külsődön...
További információk